|
A Vietnami Hagyomány és Természet Szépsége Szövetsége /SIVACAVINA/ 1989-ben alakult, azért, hogy a bonsai és a suiseki művészete iránt érdeklődő embereknek megfelelő fórumot biztosítson. A kb.: 15000 tagot számláló szövetség feladata, hogy kapcsolatot tartson a tagokkal, és hidat építsen a világ többi országában található, hasonló gondolkodású ember között.
Összehasonlításként egy fotó a Halong öböl jellegzetes szikláiról
A „Hón Non Bô” jelentése:
Szó szerinti fordításban a Hón szigetet, a Non hegyet jelent, a Bô a víz, hegylánc és erdő ügyes kombinációja, vagy a miniatűr-táj /hegy, erdő, óceán, állat, madár, ember, ház/ másolata. A Hón Non Bô egy festői szépségű hegy arányosan lekicsinyített mása, amely rendszerint egy tengeröbölben kezdődik, gyakran tele van buja növényzettel. A tengert szimbolizálhatja egy sekély, vízzel töltött /konténer/ lyuk nélküli tál. Ezt a bemutatási formát a természet és a hitvilág ihlette, de a modern megvalósulása is a régi hagyományokat folytatja. Az érdeklődés középpontjában a hitvilág, az erőteljes, festői szépségű hegy és a növényvilág áll. A „Hón Non Bô” teljes Vietnami történetéhez tartozik, hogy császároknak, tábornokoknak és más fontos embereknek, állítottak vele emléket, egyéni, kulturális képet.
Vietnamra jellemző miniatür tájábrázolás.
A „Hón Non Bô” jellemzője, az élő művészeti forma. A bonsai művészeténél a hangsúly a fán van, ami egy tálban áll, a suiseki pl.: egy élettelen hegyet mutat be. Ez az egyedülálló művészeti forma, ahol a növényzet, vagy a fa csak kiegészítő. A három elem: a fa, a szikla, és a kiegészítő növényzet azt a látszatot kelti, mint egy természetes tájkép, ritka megközelítésben.
Két jellegzetes saikei
Ez a bemutatási forma erősen hasonlít a kínai „föld-növény-kő penjing, valamint a Japán „saikei” tájépítési formájához, csak a Vietnami táj egyedi megjelenése folytán más az irányultsága. Más az alkalmazott fák-kövek formája és aránya.
Két jellemző példa a "föld-kő-növény" penjing ábrázolásra
A múltból származó Kínai „föld-kő-növény Penjing” ábrázolásra viszonylag kevéssé jellemző a víz jelenléte, míg a „Hón Non Bô” egy sekély tengerben álló szigetet ábrázol, így bemutatásánál is mindig jelen van ez az elem. A „föld-kő Penjing” lehet egy érdekes szikla, bonyolult, vagy kitűnő absztrakt forma, de nem szükségszerű a hegyforma. A „Hón Non Bô”-ban a szikla mindig olyan, mint egy tengerben álló hegy, vagy hegylánc. Kialakulásának hosszú történelmi időszaka alatt, mindig egy egyedülálló tálban mutatták be. A bonsai és a penjing tálak kerámiából, márványból, vagy más anyagból készültek. A kínai penjingnél alkalmazott fehér márvány konténer nem alkalmas ennek a művészeti formának a bemutatására.
Egy igazán nagy példány!
A „Hón Non Bô”-nak, a matt színű beton konténer, majdnem olyan jó, mint a nagy, eleve ezen tájkép számára készített kerámia konténer. Nem szokatlan az olyan nagyságú beton konténer, amelyet csak három, négy ember tud mozgatni. Egy gyakorlott Vietnami kézműves olyan beton konténert készít, amelyet nem lehet megkülönböztetni a kerámiától, vagy természetes szikláktól. Vannak olyan tálformák, amelyek csak egy bonsai, vagy egy növény penjing számára alkalmasak. (pl. a /cascade/ vízesés-, vagy /han cascade/ fél vízesés forma) „Hón Non Bô” számára minden forma alkalmas. Bonsai kiállításon a látogató képes belelátni a középpontban álló fába. A „Hón Non Bô” kiállításon a látogató egyrészt látja a kiállítást, másrészt le tud nézni egy perspektivikusan kialakított hegyről. A hegynek minden oldalról jó formát kell mutatnia, de a csúcs látványa is nagyon fontos. A bonsai kialakításának felét művészi tervezés, felét növénytani ismeret teszi ki. A „Hón Non Bô” kialakítása ezen kívül művészi tervezést, szobrász munkát a hegy kialakításához, valamint nehéz begyűjtő munkát is kíván. A bonsai fák metszése és nevelése nagyon hasonló a „Hón Non Bô” –ban alkalmazott fák alakításához, kivéve a stílusokat. Néhány fa alakja megfelelhet egy bonsai stílusnak, és előfordul, hogy egy nagy figyelemmel kialakított bonsai feltűnően hasonlít a látványkőnél alkalmazott formákra de ez csak a válelten műve. A kompozícióban álló fa, rendszerint egy üregben, egy lejtőn, lefelé lógó pozícióban álló, öreg, gyenge, az időjárás által meggyötört fa képét mutatja. A „Hón Non Bô” kialakításánál kevesebb élő fát, helyette inkább több szobrászmunkát kell alkalmazni, hogy az alkalmazott kő tökéletesen utánozza a vad természetet.
Vietnamban hat hónapig száraz, hat hónapig nedves /monszun/ időszakok váltják egymást, ezt az ingadozást ki kell bírniuk a hegyek tetején megtelepedett fáknak, és ez a hangulat tükröződik a „Hón Non Bô” művészetében is.
A „Thieu Canh” egy miniatűr színtér.
Csak Vietnamra jellemző bemutatási forma a „miniatűr színtér”. Közeli rokonságban áll a miniatűr táj kialakításával. A különbség az, hogy a miniatűr színhelynél az élő fa nagyobb és magasabb, mint a szikla, amely a színhely hátteréül szolgál. Egy meredek szikla, barlang, tengerpart, egy tó, patak-, folyó-, vagy egy tópart, is lehet egy miniatűr színtér része.
Két jellegzetes színtér ábrázolás!
|
