BONSAI ASZTALOK Mindenki volt már kiállításon, és megfigyelhette az esztétikus bemutatásra való törekvést. Egy Bonsai kiállítás mégis a megszokottól eltérő bemutatóteret igényel, ezért létrejött egyfajta speciális környezet, amelynek szerves részét képezi a kiállítási asztal, a tér burkolata, valamint a térelválasztó elemek. Vajon mikor és miért alakult ki ez a speciális bemutatótér?  TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS A témával kapcsolatban az első írásos információt egy KAKUNYO nevű japán szerzetes kézirata szolgáltatja, aki 1270-1351 –ig élt. A kézirat a szerzetes életének részleteivel ismertet meg, többek között képekben. Éppen ezek a képek adnak magyarázatot arra, mi is történt tulajdonképpen.     Az első bemutató tér történelmi neve OSHITA, és nem volt más, mint egy fal elé állított asztal, amely fölött egy festett kép függött. Az asztalon vallásos jelentőségű tárgyakat helyeztek el. Egészen pontosan egy gyertyatartót, egy füstölőt és egy vázát.     A szerzetes életét bemutató rajzok közül kettő eltűnt, amit az 1400-as években pótoltak. Azért fontos ezt a tényt megemlíteni, mert a képek keletkezése és pótlása közötti időszakban történt valami, ami megváltoztatta a bemutató tér jellegét. A képek közötti jól látható különbség az, hogy az OSHITA egy magasított talapzatú és falakkal határolt, beépített hellyé alakult át. Ekkorra az irányító szerepet betöltő katonai arisztokrácia lakásaiban négy alapvető bemutatási forma vált ismertté:  POLC-ALKOV    ASZTAL ALKOV  FESTETT AJTÓ  TOKONOMA ALKOV  (könyv, tea)  (íróeszköz)   (tolóajtó) (művészeti tárgyak) Az alkóv, a szoba ablaktalan, beugrószerűen elkülönített része. szerző./ Két fő funkciója volt: a tulajdon bemutatása és a szórakoztatás. Ennek megfelelően a Tokonoma alkovban már növényeket is bemutattak. Itt felvetődik egy újabb kérdés: vajon hová lett az OSHITA-ból ismert bemutató asztal? A válasz nagyon egyszerű: lekicsinyítették, és elhelyezték az alkóvban.  A  tér leghangsúlyosabb eleme az asztalkán álló bonsai, ezt egészíti ki egy hangsúlyozó növény, egy suiseki és egy falon függő festett kép. Mindegyik tárgy külön jelentőséggel bír. A bonsai önmagában is díszít, a hangsúlyozó növény az évszakok hangulatát tükrözi, a suiseki a hegyeket (FUJI) szimbolizálja. A falon függő kép fokozza az esztétikai élményt egy híres mondás, vagy természeti kép bemutatatásával. Leggyakrabban használt motívumok: tájkép, napfelkelte, szálló darvak, virágok. Gyakorlatilag a TOKONOMA is egy belső kiállítási tér, de csak egy növény bemutatására alkalmas. Klub, vagy nagyobb kiállítások megrendezéséhez szükség van egy megfelelő nagyságú térre és homogén anyaggal borított, hátfallal ellátott asztalokra, a zavaró tényezők kiszűrése miatt.                                  Leginkább ezeken a kiállításokon használják a bonsai állványokat, vagy asztalokat.  Egy kiállítás berendezésekor nagy figyelmet fordítanak arra, hogy különböző nagyságú növények kerüljenek egymás mellé, az egyhangúság elkerülése érdekében. Kis szerencsével ez elérhető, de ha sok azonos magasságú fa kerül bemutatásra, a mozgalmasságot sugárzó, hullámvonalú elrendezés, csak asztalok alkalmazásával lehetséges.    Az ember arra gondol fog egy bonsai asztalt és ráhelyez egy növényt, ezzel el is van intézve a berendezés, azonban az asztalok alkalmazása nem ennyire egyszerű feladat. Az asztalnak színében, anyagában, méretében, valamint formájában is harmonizálnia kell mind a növénnyel, mind a tállal.                      ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ANYAGÁT tekintve az asztalok legtöbb esetben fából készülnek, de készülhetnek égetett agyagból, kőből és márványból is. Lényegét tekintve természetes anyagokat használnak. A mesterséges anyagokat hagyjuk meg azoknak, akik kedvelik a műanyag növényeket is. A fából készült asztalok készítésénél tulajdonképpen bármilyen fa felhasználható, de a nemesebb faanyagok alkalmazása, mint például az ében, a szantál, a mahagóni értékesebb asztalokat eredményeznek. SZÍNEK vonatkozásában a legtöbbet használt árnyalatok sötétek, pl. fekete, vagy barna, de gyakran láttatják a fa erezetét pácolás, vagy politúr alkalmazásával. ARÁNYOK: Alapszabály, hogy az asztalnak mindig nagyobbnak kell lennie a ráhelyezett tálnál. Az arány leggyakrabban 1/3, de elképzelhető akár 2/3 arányú különbség is, azt azonban mindenképpen kerülni kell, hogy a tál és az asztal magassága megegyezzen. FORMA: Tucatnyi különböző forma létezik, vannak egyszerű és vannak szemet gyönyörködtető faragásokkal díszítettek. Léteznek olyanok, amelyek formájukkal szorosan kapcsolódnak egy bonsai stílushoz de nagyobb számban fordulnak elő azok, amelyek a legtöbb stílushoz használhatók. A lényeg az, hogy összhangban kell lennie a ráhelyezett növénnyel. Például egy nagyméretű, vastag törzsű, koros megjelenésű növényhez hasonló jellemzőkkel rendelkező asztal illik. Alapvető formai követelmény továbbá, hogy téglalap, kör, vagy ovális alakú tálhoz azzal megegyező formájú asztalt illik használni. Katona Ervin