A „begyűjtés”

A bonsaihoz jutás ősi ázsiai módszere, a természetből való gyűjtés. A buddhista szerzetesek elvonultan meditáltak a természetben. Nemcsak maga a meditáció volt fontos, de fontos szerepe volt a meditáció helyszínének is, amely segítette az elmélyülést! Ezen alkalmak nyűjtottak lehetőséget arra, hogy alaposan megfigyeljék a természet alakította formákat. Megfigyeléseik gyakorlati alkalmazásával egy új művészeti forma alakult ki: a "Yamadori bonsai". Arról van szó, hogy olyan természet alakította fát kell találni, amely megfelelő alakkal, törzsvastagsággal rendelkezik ahhoz, hogy a begyüjtést követő nevelésével, egy idős fa habitusával rendelkező bonsaihoz jussunk. Ezeket a nyers bonsai alap, vagy előanyagokat Japán nyelvterületen "Yamadori"-nak nevezik. Begyűjtésükkor még messze nem viselik a klasszikus bonsai jegyeket. A velük való foglalkozás bizonyos élettani ismereteket feltételez, és hosszú évekig tart. Pontosan ezért azt javasolom, hogy tapasztalat híján ezzel a módszerrel ne kisérletezzünk, mert a rossz idóben, rossz módszerrel begyűjtött növény, szinte biztosan elpusztul!

                                     Vörösfenyő begyűjtés előtt                                                           begyűjtés után

A begyűjtés előnyei:
A magról történő szaporítás hosszadalmas! Egy nevelőtálba, vagy konténerbe ültetett fa törzse nagyon lassal vastagodik. Évek-évtizedek telhetnek el, mire egy magoncból esztétikailag megfelelő törzsvastagságú fát nevelünk. Ezzel szemben begyűjtéskor, szinte azonnal vastag törzsű fához juthatunk.

A begyűjtés hátrányai:
A begyűjtés során, nem minden esetben sikerül megfelelő gyökérrendszerrel kiemelni a kiszemelt fát. Amikor nekifogunk a gyökér feltárásának, nem tudhatjuk mi vár ránk, csak reménykedhetünk benne, hogy könnyen kiemelhető, kicsi, de dús gyökérzónát találunk. Előfordul, hogy a talaj egyenlőtlensége folytán csak néhány, hosszan elnyúló, vastagabb gyökeret találunk. Ebben az esetben be kell tartanunk a fokozatos csökkentés elvét, ellenkező esetben könnyen a fa pusztulását idézhetjük elő! A sikeres kiemelést követően előnevelőbe kerül a növény, ahol az optimális körülmények hatására megerősödik a gyökérzete. Előfordulhat az is, hogy a nagyméretű gyökérlabdát csak fokozatosan tudjuk megfelelő méretűre csökkenteni! (Mindkét eset éveket vehet igénybe!) Nembeszélve a korona kialakításáról, amely szintén évekig eltarthat! Ebböl is látszik, hogy bonsai nevelése nem a kapkodó emberek hobbija. Szót kell ejtenem még a kiemeléshez szükséges engedélyek beszerzéséről, amely (figyelembevéve a magyarországi erdők tulajdonviszonyainak kuszaságát) nem egyszerű dolog, de elkerülhetetlen!

                               kidobott, 17 éves ligustrum                                           előnevelt, begyűjtött gyertyán

A lelőhely:
Jó yamadorit megtalálni sem egyszerű! Például erdőtársulás környezetében keresni sem érdemes, ugyanis a fényhezjutás törvényszerűsége folytán, minden fa magas növekedésű! Sokkal inkább érdemes a tisztások, sziklás hegyormok növényei között kutatni. A szélsőséges körülmények, a vadrágás, a maximális fényviszonyok hatására, teljesen egyedi, különleges formák alakulhatnak ki, amelyek nagyon kívánatosak a bonsai kialakításánál.

           előnevelt kínai ligustrum alakítás előtt                                           alakítás után

Szerszámok:
Szerszámaink milyenségét befolyásolja a kigyűjtésre ítélt növény nagysága. Általánosságban elmondható, hogy egy alapkészletnek tartalmaznia kell egy jó ágfűrészt, kisméretű csákányt, összecsukható ásót, egy erős kést, metszőollót. Vigyünk magunkkal zsákot, zsineget, vizet, a gyökérzóna becsomagolásához, és nedvesen tartásához. Nedvesség hiányában a szabadonlévő gyökerekről percenként több millió gyökérszál is leszáradhat, rontva ezzel az életbenmaradás esélyeit! Az  esetleges szimbióta gombák miatt nem árt, ha a lelőhelyről egy kisebb zsák földet is viszünk. Vegyük figyelembe, hogy a talaj sziklás is lehet, ezét nem baj, ha rendelkezésre áll egy véső, vagy egy emelőkar!